Visegrádi tájakon

Persze most télen sincs még hó, itt a karácsony. Még egy utolsó, évzáró kirándulásra indultunk fotóstársammal, reggeli fél hetes indulással. A köd, az eső, a nulla fények már nem is érdekelnek, csak mozduljunk ki már a szabadba, barangoljunk még egy utolsót a természetben. Hosszas előre tervezés után Visegrádot választottuk.
Tudván, hogy az ősz színei már réges-rég elmúltak, a természet már alszik – de így is rejtegethet még szépségeket számunkra. 

Apátkúti völgy, Ördögmalom-vízesés

Több helyen megálltunk: Felmentünk a hegy legtetejére majdnem (ameddig érdemes volt), megcsodálhattuk a Kaán Károly-forrást, Bertényi Miklós fűvészkertet, a Visegrádi Pisztrángos tavakat és az Ördögmalom-vízesést. Ügyesen kellett fotózni – mert a köd is nagy volt, az eső elől sokszor védeni kellett a fényképezőgépet, a vizes falevelekre, saras útra itt is ügyelni kellett…
Járjuk körbe e meseszép helyet, ide érdemes ellátogatni, mert tényleg nincs messze és hamar feltöltődik a kiránduló friss levegővel, energiával.
Pisztrángos tavak, Visegrád – nehéz volt jól lefotózni a nagy köd miatt…
Szép látvány lehet ősszel…
Továbbhaladtunk, egyre feljebb…
Még most is szép látványt nyújtott számunkra…
Moha, falevelek… Hol van már az ősz?
Felmentünk majdnem a legtetejére….
Lenéztünk a mélységbe…
Itt már egy teremtett lélek nem volt…
 Ezután a Kaán Károly forrást néztük meg:

A Visegrádi-hegység legkedveltebb forrása. Első foglalását 1938-ban készítette a szentendrei 914. számú Endre Cserkészcsapat. Második, ma is látható foglalatát 1974-ben Bertényi Miklós erdőmérnök vezetésével készítették.

Megközelítés:
Visegrádról az Apát-kúti-völgyben haladva gyalogosan és személyautóval is megközelíthető. Ez utóbbi esetben a kezelő erdészet behajtási engedélyére van szükség. (Bővebben Itt olvashat)

 A Kaán-forrás vizének kémiai jellemzői:
  • • tiszta, üledék mentes,
  • • permanganát index (KOIps): 0,25 mg/L
  • • klorid tartalom: 6-8 mg/L
  • • nitrát tartalom: 2,8 mg/L
  • • nitrit tartalom: 0,01 mg/L alatt
  • • ammónium tartalom: 0,02 mg/L alatt
  • • össz. keménység: 84 CaO mg/L
  • • vas tartalom: 30 µg/L alatt
  • • vezetőképesség: 284 µS/cm 20oC

Mindig találunk olyan helyet, ahol még sosem jártam, ilyenkor az újdonság erejével hat…

A forrás vize sok látogatót idecsal…
Békés, kis zöld “házikó”
Cserkészcsapat emlékére…
Patak partján….
Nincs már ősz, de mégis szép…
A fák eléggé takarják a kilátást, de azért lehetett fotózni…
Fa és moha…

Sodrásban
Miután körbefotóztuk a helyet, továbbindultunk. Útközben lestük hol érdemes megállni, közben az eső is csepergett. Egyik helyen szóltam, itt álljunk meg. Nem csalódtunk, a Bertényi Miklós füvészkertbe botlottunk.
A füvészkert felé találtam rá…
Valamiért szeretem ezt a témát…
Eljutottunk magához a kerthez. Még most is csodaszép volt. 

Hótakaróban még szebb lenne…
A kertben a környező hegyek növényzetétől teljesen eltérő kép és sajátságos mikroklíma fogadja a látogatót. Az 1960-as évek második felében az itt lévő gyertyán-, akác- és kocsánytalan tölgyállományok helyére Eőry Gyula erdőmérnök hallgató diplomamunkája alapján luc-, duglasz-, erdei- és vörösfenyő  állományokat telepítettek. A munkákat először Mundi István, később Koncz Antal kerületvezető erdészek irányításával végezték el. A területet a vadkárok megelőzése érdekében bekerítették. 1978-ban dr. Madas László és dr. Madas András ötlete alapján Bertényi Miklós és dr. Varga Gábor erdőmérnökök vezetésével kezdték meg a területnek arborétummá történő alakítását. Az állományok szélére különleges díszt (virág, őszi lombszíneződés stb.) adó fajokat telepítettek. Az 1980-as években madártani tanösvényt hoztak létre. 1985-ben a FAO Erdészeti Szekciója hazánkban tartotta közgyűlését.
Ennek emlékét őrzik még ma is a tagországok küldöttei által ültetett fák.
Sétánk során számozott jeltáblákat követhetünk. Az első táblánál állva választhatunk, merre kezdjük meg sétánkat; a vadregényes Erdőanyai-szurdokba indulunk-e először, vagy a körsétára. (Forrás: itt található)
Emléktábla
Megéri itt egy sétát tenni…
Vizes falevelek…
Egy igazi szurdokot találtunk… Kicsit emlékeztetett a Dera-szurdokra

Nagyon szép volt… Muszáj még egy fotót csinálni…
Kis házikó erdőszélén…
Egy kis nyugodt pihenő…
Ázott gombák az avarban…

  
Még egy helyen megálltunk: Az Ördögmalom vízesésnél.

A Wikipédia szerint: 

Az Ördögmalom-vízesés a Visegrádi-hegységben található Visegrád központjától 2,5 km-re délkeletre, a Malomkerti-völgyben van. 25 méter magas. Visegrádról a piros turistajelzés vezet a vízeséshez. Autóval burkolt úton is megközelíthető.
Az Apátkúti-patak magába fogadva a Magda-forrás vizét is sziklás vidékre ér. Bekanyarodva a műút hídja alatt északnak fordul. A sziklafalon lezúduló víz és hordalék mélyedést koptatott már a kőbe.
Tovább menve a piros jelzésen hamarosan (2 km után) elérjük a jó- és bővizű Kaán-forrást.
Meredeken kell lefelé menni, bizony a vizes falevelek itt is csúsztak…
A látvány kárpátólt minket…
Ördögmalom-vízesés
Nem lehet abbahagyni…
A rossz idő miatt nem volt rajtunk kívül senki ott…
Nekem tetszett így…
Kedvenc zöld köveim…

A táj objektív is előkerült
 

Biztonságos híd vezet át…
 

Még egy kis zöld moha…
Élményekben gazdag kirándulás volt – ismét megismerhettem egy szép helyet, melyet bátran ajánlhatok kirándulni vágyóknak. Remélhetőleg azért egy szép őszi napon jóval több ember van itt, mint amennyivel ezen a napon találkoztunk… És bár a Dunakanyar lefotózása most elmaradt, de szerintem az időjárás miatt úgyse sikerült volna jól. Talán majd legközelebb, napsütésben, jobb fotózási lehetőségekkel. 

var linkwithin_site_id = 2386047;
 

This entry was posted in Egyéb kategória and tagged , , , , , , , .

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*